TRAVELOGUE – STOCKHOLM – ARCHIPELAGO – 2016 március

Skandináv fenyőtúra

Ilyen az, amikor mi utazunk. Leginkább nem foglalkozunk a kötelező látványosságokkal, kivéve ha azok különösen érdekelnek bennünket. Megyünk amerre a szívünk húz.

Amikor Levitől ajándékba kaptam a születésnapomra a stockholmi repülőjegyet rögtön tudtuk, annak ellenére hogy a város fantasztikus harmóniában áll a természettel nem lesz elég nekünk és muszáj lesz majd keresnünk valamilyen kivezető utat a zöldbe. Így felültünk egy buszra, amely elvitt bennünket egy természetvédelmi környezetbe, a szigetvilág szélére.
És bár nagyon fagyos volt az idő erre a pár óra kalandozásra elfeldtük a fizikai érzetet mert a táj ami elénk tárult magával ragadott. A víz metálos csillogása, sötét tónusok, és a fenyőgyanta illata… pontosan ez az, amire számítottunk. Van bármi más, amit kaphatunk ettől a környezettől?
Talán néhány kérdés..
Amíg egy esküvőn szoros napirend szerint magas elvárásoknak megfelelve, nyomás alatt dolgozunk, itt lehetőségünk nyílt a természet lassúságát magunkévá téve önmagunkba nézni. Ilyen környezetben csak magunkkal és egymással foglalkozni, egymást fotózni olyan megnyugtató érzés, amely visszavezet bennünket az alapokhoz.
Különböző országok, különböző nemzetek esküvőjét fotózni egyet jelent azzal, hogy rengeteg féle emberrel és életúttal ismerkedsz meg. Ez a fajta tapasztalat határozza később meg a fotózási stílusodat is, és egyszercsak azon kapod magad, hogy egy idegen emberrel is félszavakból megértitek egymást, és úgy érzed, hogy nincsen szükség a kép minden egyes részletének előzetes megtervezésére.
De mi történik akkor, ha a szerelmed a modelled? Évek óta ismeritek egymást, mindent tudtok a másikról. Sokkal nehezebb lefényképezni őt, mint valakit, akivel épp ismerkedtek.
Valóban sokkal nehezebb? Talán igen. Talán nem. Erre a kérdésre nem tudunk választ adni, a benyomásaink folyamatosan változnak, és továbbra is keressük a választ.